A magyar kincstár 1890-ben 420 katolikus családot telepített a Nagybecskerek déli peremén fekvő kietlen pusztára. A muzslyaiak kubikos talicskával a cséplőgép mellett, vályogverőként, napszámosként, később gyári munkásként teremtették meg szinte a semmiből az emberhez méltó életfeltételeket. Bíró István, elnök, RÉMUSZ hagyományápoló egyesület, Muzslya: „Településünk vezetői annak idején nem rendelkeztek annyi anyagiakkal, hogy ezt a nagy változást megörökítsék az utókor számára. Nem volt anyagijuk, hogy egy-egy, még eredeti állapotban lévő házat megőrizzenek az utókor részére. Úgyhogy a mai, ötödik-hatodik generáció, aki itt él, ezek már azt se tudják, hogy valójában, amikor idetelepültek, milyen körülmények között éltek őseik.”
A Tájház az egykori községháza házmesteri házában kap helyet, létrehozásának a kezdeményezője és egyik adományozója Hallai Zoltán nyugalmazott történelemtanár: „A közelmúltban épp egy kincstári házat adtunk el, és ennek a bútorzatát teljes egészében, ágyneműstől, teljes fölszerelésében a Tájháznak fogjuk ajándékozni. Annak érdekében, hogy az itt lévőek is, az idelátogatók is meggyőződhetnek, hogyan is éltek a muzslyaiak körülbelül 125 évvel ezelőtt. Hogyan is nézett ki az úgynevezett Nagyház, a Kisház, a szobák.”
A muzslyaiak fő kereseti forrása sokáig a mezőgazdaság volt. Ezért a bútorok és a háztartási kellékek mellett fontos lenne a föld megművelésére használt régi szerszámok összegyűjtése is. A Tájház kialakítását a Magyar Nemzeti Tanács támogatja.
Forrás: Pannon RTV