Napilapunk fennállásának 75. évfordulója alkalmából ma délután az Újvidéki Színházban láttuk vendégül a Magyar Szó valamikori és mostani munkatársait, társadalmi és politikai közéletünk képviselőit, és mindazokat, akik szívügyüknek érzik az egyetlen, vajdasági, magyar nyelven megjelenő napilap sorsát.
– Ma önmagunkra figyelünk, önmagunkat ünnepeljük – mondta nyitóbeszédében Máriás Endre kolléga, a műsor vezetője, majd folytatta: – A Magyar Szó a vajdasági magyarság talán legfontosabb identitásmegőrző intézménye, immár háromnegyed évszázada. A múlt dicsőségét és a jövő reményteljességét ünnepeljük ma, lapunkat, amely minden vajdasági magyar ember számára az Újság. Azokat a kiváló kollégákat ünnepeljük, akik az újságot újsággá teszik, háromnegyed évszázada.
Az ünnepi műsor lapunk történetét összefoglaló rövidfilm vetítésével kezdődött, majd az egybegyűlteket Ökrész Rozália, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatója köszöntötte: – A Magyar Szó háromnegyed évszázada folyamatosan jegyzi, dokumentálja közösségünk életét, történéseinket, gondjainkat, sikereinket. Hetvenöt éve formálja a vajdasági magyar közvéleményt, formába önti közösségünk igényeit. A jubileum az emlékezés és az ünneplés alkalma. Emlékezünk azokra a hét és fél évtizeddel ezelőtti eseményekre, amelyek mostoha, ínséges időkben útjára indították napilapunkat. Az olvasók most, a XXI. században is naponta várják megjelenését, mind többen elektronikus formában olvassák. A bizalmat igyekszünk megőrízni. Köszönet és hála mindazoknak, akik készítik, éltetik a lapot – mondta Ökrész Rozália. Az igazgatónő köszönetet mondott Magyarország kormányának, és a Vajdasági Magyar Szövetségnek a hathatós gondviselésért.
– Felfiatalodva, új erővel, hittel és tenni akarással bizonyítjuk életképességünket, visszük és éltetjük tovább napilapunkat – zárta gondolatait az igazgatónő.
A folytatásban Varjú Márta főszerkesztő köszöntötte az egybegyűlteket, majd a jelenlevőkhöz Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség és a tartományi képviselőház elnöke szólt. Nem a szerkesztéspolitikáról beszélt, hanem arról az útról, amit a napilap hetvenöt év társadalmi-politikai körülményei között megtett. Emlékeztetett arra, hogy a Szabad Vajdaság a Vajdasági Egységes Népfelszabadító Front napilapjaként Noviszádon jelent meg.
– 1945 januárjában 25 fillérért lehetett megvenni, februárban már tíz dinárért. Mint láthatjuk, a történelmi és országhatár-változásokat pénznemben is nyomon követhetjük. A Vajdasági Népfront Napilapjának, vagyis a Magyar Szónak a neve felett még több mint húsz évig, egész pontosan 1967. április 21-éig ott áll a mondat: Halál a fasizmusra – Szabadság a népnek! A II. világháború után több mint két évtizedig a napilap címlapján álló szlogen egyszerre volt felszólító mondat és állítás, állásfoglalás, és ha tetszik, burkolt fenyegetés. Oka volt a szlogen jelenlétének, mint ahogyan más idők eljövetelét jelezte eltűnése is. Kicsit előreszaladva az időben, kimondhatjuk, napilapunk esetében a gépezetben akkor keletkezett a legkomolyabb zavar, amikor baloldali ideológusok és a köreikhez tartozó újságírók észlelték az újabb változások szelét. Nem kívántak ehhez csatlakozni, mert a napilap történetében először ez a változás nem nekik kedvezett, hanem azt a célt tűzte ki, hogy a Magyar Szó napilap valósítsa meg önmagát, váljon nagykorúvá és tegye a dolgát: legyen a közösség napilapja. Úgy vélem, ez akkor, 2008-ban nem szerkesztéspolitikai, hanem elvi kérdés volt – mondta beszédében Pásztor István, majd folytatta: – Az ország szétesését eredményező rettenetes háborút, a miloševići diktatúrát közösen, egymásra találva élte túl a vajdasági magyar közösség és az Újság. Az 1990. július 3-ai, keddi számában még az állt, hogy a Magyar Szó Vajdaság Dolgozó Népe Szocialista Szövetségének napilapja, de a másnapi, július 4-ei számban az Alapító címet viselő vezércikk felett üres maradt a fejléc. Ez a vezércikk első mondatában kimondásra is kerül. Nevezhetjük történelmi pillanatnak. A folyamatismertetéshez annyi tartozik, hogy 1990. július 8-án, vasárnap pedig úgy vette az Olvasó a kezébe a lapot, hogy A demokratikus közvélemény napilapja. A 2002. december 24., 25-ei Magyar Szó fejléce alatt annyi volt olvasható, hogy Közéleti napilap. A társadalmi elvárásokat is figyelembe vették, de az identitásbeli meghatározástól távol tartották magukat. Ez alapozta meg az Újság történetében bekövetkezett zajos szembekerülést, aminek eredményeképpen, a társadalmi alakulásokat figyelembe véve a közösség napilapjává tettük a Magyar Szót, mégha a fejléc alatt ez nem is olvasható. Tulajdonképpen azok kezéből került ki a napilap, akik baloldali, majd újbaloldali és neoliberális ideológiai alapvetés szerint csaknem hetven évig uralták. Ezt politikai sikerként könyvelem el. Olyan politikai sikerként, amely a vajdasági magyar közösséget szolgálja. Újságunk alakulástörténete folytatódik, a változás, a fejlődés, a színvonal erősítése mindig kihívás, feladat, a szerkesztőség belső ügye. Ami mindannyiunk ügye, az nem más, mint az, hogy akik Újságunkat írják, a vajdasági magyar közösség érdekét szem előtt tartó elvek mentén, és ne egyéb, ideológiai irányok alapján végezzék munkájukat. Az elkövetkező időkben is maradjon a Magyar Szó a magyar közösség napilapja – zárta felszólalását az elnök.
Pirityiné Szabó Judit, a miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője felolvasta Potápi Árpád János államtitkár köszöntőlevelét. Az államtitkár Mikszáth Kálmán korabeli idézeteivel érzékeltette lapunk jelentőségét. – A Magyar Szó dolgozói 1944. december 24-e óta követ kőre raknak, biztosítják a vajdasági magyarságnak az egymással és a világgal való összeköttetését. Mindenkori szerkesztői és munkatársai a legnehezebb időkben, így a 90-es években sem adták fel küldetésüket, szívós küzdelemmel tartották életben a lapot. Napjainkban is, amikor a nyomtatott sajtó puszta léte is gyakran megkérdőjeleződik – olvasta a levélben a főosztályvezető. – Az újság akkor jó, ha a hangjában meghalljuk a magunkét is – hallottuk egyebek között az államtitkár méltatásában.
A főosztályvezető bejelentette, hogy Potápi Árpád János 1 millió forintot ajándékoz az ünneplő szerkeszőségnek.
Az ünnepségen Igor Mirović tartományi kormányfő is felszólalt. Emlékeztetett arra, hogy lapunknak csaknem 25 ezer száma jelent meg mostanáig, és hogy a tájékoztatás a demokratikus társadalmi rend egyik legfontosabb eleme:
– A nemzeti kisebbségek esetében a tájékoztatás jelentősége tovább fokozódik. A nemzetek megőrizhetik identitásukat, kultúrájukat és hagyományaikat, hozzájárul ahhoz, hogy a fiatal nemzedékek a nemzeti értékek szellemiségében nőjjenek fel – mondta többek között a kormányfő. Úgy értékelte, hogy lapunk pontosan ilyen módon végzi feladatát, ezért is maradhatott fenn háromnegyed évszázadon át. – A tartományi kormány előtt világos, hogy a kisebbségek nyelvén történő tájékoztatás az alapja annak, hogy a kisebbségek megőrízhessék önbecsülésüket. Ebben mindenkor számíthatnak a tartomány támogatására.
– Az elmúlt három évben a korábbi összeg egyötödével emeltük a nemzeti tanácsok által alapított, kisebbségi lapok szubvencióját, támogatásunk stabil és folyamatos, és ilyen marad az elkövetkező években is – mondta Mirović.
Az ünnepségen jelen volt Cserháti Eszter, Magyarország szabadkai főkonzulátusa, Pálinkás Gábor, a belgrádi magyar nagykövetség diplomatája, Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Nyilas Mihály tartományi oktatási és kisebbségügyi titkár, kormányfőhelyettes, Dragana Milošević tájékoztatási titkár és Limburger József, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének elnöke is.
A Magyar Szó szerkesztőségének életműdíját Árok Ferenc, lapunk nyugalmazott jegyzetírója és Kabók Erika, főszerkesztő-helyettes kapta. Újságírói Díjban Máriás Endre szerkesztő részesült, míg a Feltörekvő Tehetség Díj Patyi Szilárdhoz került. Dragan Todorović nyomdászt a Forum Nyomda tüntette ki.
Az idén a következő kollégák ünnepelték a lapnál eltöltött 10, 20, 30, 35, illetve 40 munkaévet: Pesevszki Evelyn, Lukács Enikő és Bozsoki László (10 év), Dosztán Klára és Lukács Melinda (20 év), Budai Vesna, Fáin Stevan, Gombár Edit, Osztrogonac Péter, Pálenkás Ágnes, Szablyár Magdolna és Újházi Eszter (30 év), Kardos Uzelac Erika, Lányi Valéria, Miglinci Magdolna és Somogyi Márta (35 év), Berić Spomenka, Jánosi Endre és Borovics Zoltán (40 év).