A lélek útján | Magyar Nemzeti Tanács Hivatalos Honlapja Skip to main content

facebookinstagram

You are here

A lélek útján

Augusztus 31-én indult el Bor városából Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi előadóművész, versvándor, hogy Radnóti Miklós születésének 110. és halálának 75. évfordulója alkalmából végigjárja az erőltetett menet útját, mely 1944-ben a munkaszolgálatos költőnek a szerbiai bányászvárosban kezdődött és a magyarországi Abdán, halálának feltételezett helyszínén ért véget.

Tóth Péter Lórántnak nem ez az első zarándoklata. 2017-ben Kunszentmiklósról elgyalogolt a horvátországi Szentlászlóra, a 260 kilométeres táv alatt Szent László királyunkról tartott előadásokat. Tavaly Mátyás király emlékének szentelve a lakóhelyétől Nándorfehérvárig 600 kilométert kerékpározott. Az idei Radnóti-út az eddigi leghosszabb vállalása, 820 kilométer vár rá. Ebből 670-et gyalogosan, a többit pedig tömegközlekedési eszközzel tesz meg, hiszen a költőt és társait — a 3200 emberből mintegy 2000-en meghaltak útközben — Mohácstól Szentkirályszabadjáig marhavagonokban szállították. A megbékélésnek, a Radnóti által felmutatott humánum minden időben való tiszteletének és megőrzésének jegyében ez az egyedülálló, csaknem száz településen áthaladó utazás három országot köt össze: Szerbiát, Horvátországot és Magyarországot.

A bori induláson hetilapunk is jelen volt, ahol a Radnóti- és Latinovits-díjas, valamint Pro Cultura Hungarica díjjal kitüntetett Tóth Péter Lóránt a következőket mondta el:

— Diákkoromban Bődi Szabolcs akkori magyartanárommal készítettünk egy előadást, mely a Bori notesz verseit tartalmazta, és tőle hallottam először, hogy ezek a versek a föld alól, a halálból tértek vissza az életbe. A tanár úr mesélt az erőltetett menetről, és bennem már akkor felmerült, milyen jó lenne majd ezt az utat egyszer felnőttként végigjárni, megtapasztalni. Az idén az évfordulók és az elmúlt évek sok-sok utazása, versvándorlása meghozta azt a pluszerőt és -energiát, hogy megpróbálkozzak ezzel az úttal. Az ötlet azonban kevés lett volna, ha nem állnak mögém nagyon-nagyon sokan. Az útvonalat nézegetve rengeteg olyan helyszínt láttam, ahol már én is jártam korábban. Megkerestem az ottani ismerősöket és barátokat, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy szállást adjanak, és esténként műsort szervezzünk, mert ennek az útnak elsősorban nem az a lényege, hogy nekem sikerül-e végigjárnom, hanem az, hogy mennyien csatlakoznak a kezdeményezéshez. A vándorlásom huszonnégy napig tart, az augusztus 31-ei bori indulás után szeptember 24-én érkezem Abdára. Szeptember 6-án jutok el Belgrádba, útközben nincs magyarlakta település, ezért nem is tudok előadást, megemlékezést tartani. Viszont Belgrádtól mindennap lesznek programok, legalább este egy előadás, de napközben is egy vagy kettő, hiszen bemegyek az iskolákba, valamint bizonyos helyszíneken a barátaimmal közösen mondunk verseket. Nem szeretném, ha ez egy magányos történet lenne, ezért akarok minél több embert bevonni, hogy Radnótira és a bori munkaszolgálatosokra emlékezzünk, illetve emlékeztessük a jelenlevőket, hogy a jövőben soha ne tegyék azt, ami a múltban előfordulhatott. Mivel magam is történelemtanár voltam, mindig érdekelt, az egyén hogyan jut el addig, hogy fajilag vagy vallásilag különböztesse meg a társait. Ez egy olyan út és vállalás, amely nemzetiségtől függetlenül összeköti az embereket. Legfőképpen az út kezdeti szakaszától tartok, de nagy örömmel jelentem be, hogy az imént említett magyartanárom, Bődi Szabolcs úgy döntött, elkísér engem egy mikrobusszal Belgrádig. Ezekben a napokban a járműben alszunk, vagyis nem leszek egyedül, de azt is el kell mondanom, hogy a Pannon RTV az egész útról dokumentumfilmet forgat, és a négy srác, ha nem is egész nap, de ott tartózkodik majd valahol a közelemben. Lelkileg nem félek, fizikailag pedig remélem, hogy az esetleges holtponton átsegít az a sok-sok ember, akivel útközben találkozom.

Magyarország 1979-ben egy Radnóti-szobrot ajándékozott Bor városának. Varga Imre művész alkotását a Bori-tó partján, az egykori Heidenau láger közelében állítottak fel. 2001-ben a 600 kilogramm súlyú bronzszobrot ellopták. A jelenlegi alkotást az egészségház előtti téren 2004-ben, Radnóti Miklós halálának 60. évfordulóján avatták fel. Az újraállításban nagy szerepe volt Kabók Erika újságírónak és Kasza József akkori szabadkai polgármesternek, VMSZ-elnöknek.

A lélek útja elnevezésű verszarándoklat nyitóeseménye a Magyar Nemzeti Tanács és Bor Önkormányzata szervezésében valósult meg. A szerb és a magyar himnusz elhangzása, valamint a Radnóti-szobor megkoszorúzása után az egybegyűlteket Aleksandar Milikić bori polgármester és Nyilas Mihály, a tartományi kormány alelnöke köszöntötte, Pirityiné Szabó Judit, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője pedig Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár üzenetét tolmácsolta. A műsorban fellépett a helyi Főnix városi kórus, a Magyar Nemzeti Tanács alkalmi énekcsoportja, Tóth Péter Lóránt, Hajvert Ákos és Bődi Szabolcs versmondók, Vladimir Grbić színművész, Marija Veljković és Teodora Šalaka szólóénekesek, Brezovszki Gergő hegedűs.

A verszarándoklat fővédnöke Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, védnökei dr. Szili Katalin autonómiaügyekért felelős miniszterelnöki megbízott, Jerasz Anikó, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke és Vicsek Annamária oktatási államtitkár.

Forrás: Hét Nap, 2019. szeptember 4. 18. 19