A cservenkai mészárlás | Magyar Nemzeti Tanács Hivatalos Honlapja Skip to main content

facebookinstagram

You are here

A cservenkai mészárlás

Radnótiék menetoszlopából több mint ezren haltak meg az erőltetett menet e szakaszán

(Összeállította: Kabók Erika)

A bori munkaszolgálatosok – a feljegyzések szerint 3150-en –, október 6-án este értek Cservenkára. „A kis bácskai településig a 360 kilométeres, gyötrelmekkel teli úton a magyar honvédség katonái kísérték a munkaszolgálatosok menetoszlopát. Odaérve azonban az ott állomásozó, főként a helybéli, úgynevezett népi németekből toborzott SS-alakulat, egész pontosan a 31. SS-önkéntes gránátos hadosztályhoz tartozó tüzérüteg katonái vették át a foglyok őrzését ” – nyilatkozta tavaly a Népszavának Csapody Tamás, aki A cservenkai tömeggyilkosság címmel 2014-ben egy könyvet jelentetett meg a téglagyárban történtekről. Ebben írja, hogy megérkezésük után beterelték őket a Rauch-Glässer-Welker téglagyár udvarára. Abban a hitben tértek nyugovóra, hogy másnap tovább indulnak, de 11 óra környékén lefújták az indulást, és több túlélő szerint is ezen a napon nyugton hagyták őket. Mivel nem gondoskodtak élelmezésükről, megkezdődött az üzletelés.

 RADNÓTI IS ELADTA JEGYGYŰRŰJÉT

Gárdos Károly túlélő leírása szerint „a kerítés mellett néhány sváb fél kenyeret adott arasznyi kolbásszal egy arany jegygyűrűért. Akinek nem tellett adás-vételre, az száraz kukoricacsutkán rágódott…”. Gárdos egy későbbi írásából az is megtudható, hogy Borból az első lépcsővel eddig végig gyalogló Radnóti Miklós is eladta jegygyűrűjét. Így számolt be erről: „Mozdulatlanul, lehunyt szemekkel feküdtem, amikor odalépett hozzám és óvatosan kinyitotta a kabátját. Valamit rejtegetett a kabát mélyedéseiben. Nem hittem a szememnek; egy fél vekni fehér kenyér volt az.

– Cserekereskedelemben vettem meg egy sváb paraszttól a kerítés mellett, az eljegyzési gyűrűmért cserében – mondta és elégedetten mosolygott. Levágott hat vékony szeletet a kenyérből és elosztotta köztünk. Aztán a téglahalmok mögé bújt, és szégyenlős élvezettel felfalta a maradékot.” Az adás-vételekről Czitron Lajos bori munkaszolgálatos is beszámolt. Az egyik kiszökött társa bonyolította le a helyi állomásfőnökkel a cserét. Ő még a vételárat is közölte: egy arany nyakláncért és egy arany jegygyűrűért egy befőttes üveg jó ízű szilvalekvárt tudtak cserélni.

 KÉT MENETOSZLOP INDULT EL

Másnap, október 7-én nagy volt a fejetlenség a téglagyárban. Az SS-tisztek ordítoztak, egyszer sorakozót rendeltek el, majd feloszlatták. A túlélők arról számoltak be, hogy előbb egy 500 fős csoport indult útnak, majd röviddel utána még 500 főt menetoszlopba szerveztek és elindították. Nem válogattak. Aki előbb odaért az őrökhöz, az került a menetoszlopba. A két csoport másfél óra eltéréssel indult el a halálúton, de nem Zombor felé terelték őket, hanem Veprőd irányába.

Major Nándor író ekkor 13 éves volt. Az Ifjúságnak 1956-ban azt írta, hogy a menet dél körül érkezett meg Veprődre „egy zöld egyenruhás katonák által körülvett, csontvázzá aszott embercsoport” volt ez. Tizenöt perc pihenőt kaptak. A helyiek vizeskannában adtak nekik vizet, de a német katonák kiütötték a munkaszolgálatosok kezéből a kannát és a gyülekező lakosságot szétoszlatták. A gyalogmenet a pihenő után folytatta útját Szivácra. A szántóföldek közötti földúton haladtak. A Cservenka–Veprőd­–Szivác útvonalon megtett összesen mintegy 18 km után a menet Szivácon töltötte az éjszakát.

A második csoport délután hat óra tájban érkezett Veprődre. Legnagyobb meglepetésükre forró levest kaptak, és a német katonák azt ígérték, a parasztoknál fognak majd dolgozni. Ám másnap ismét útnak indultak. Október 7-től mozgó halálosztaggá vált a menet. Az őrök kegyetlenkedtek a menetelőkkel, aki pedig nem bírta a gyaloglást, agyonlőtték.

Vannak, akik úgy tartják, hogy Radnóti Miklós az első 500-as csoporttal indult útnak, mások más véleményen vannak. Annyi bizonyítható, hogy Cservenkán írta meg a második Razglednicáját, Mohácson 1944. október 24-én pedig a harmadikat.

AZ ÖLDÖKLÉS ÉJSZAKÁJA

Ez alatt az idő alatt a cservenkai téglagyárban esztelen öldöklés folyt. Ismeretlen okból egyes források szerint 700, mások szerint 1000 munkaszolgálatossal végeztek az SS katonák a magyar a keretlegények hallgatólagos beleegyezésével. Aztán elindult a harmadik menetoszlop is, és útközben közülük még 400 főt kivégeztek, a holttesteket pedig az út szélén hagyták.

Október 7-én éjszaka történt a szörnyű mészárlás. Este néhány magyar keretlegény megpróbálta kifosztani a meggyötört embereket. Azt mondták, adják át értékeiket, pénzüket, mert nekik erre már nem lesz szükségük, le fogják mindannyiukat lőni. Egy másik magyar katona pedig arra kérte a munkaszolgálatosokat, hogy neki adják értékeiket, ne a németeknek. Tálas András hadapródőrmester összegyűjtötte a Jehova Tanúit és bezárta őket egy használaton kívüli kemencébe. Ők megmenekültek.

Csapody Tamás A cservenkai tömeggyilkosság című könyvében írja, hogy este kilenc óra körül a munkaszolgálatosokat az égető kemencékbe terelték, majd onnan húszasával a szabadba kísérték, hangos kiabálás és szitkozódás mellett. Az öldöklés este tíz körül kezdődött. 10–15 percenként végezték ki az embereket, mégpedig a téglagyár mögötti nagy agyagvájatnál, ahol egy hosszú árokba lövöldözték őket. Feltehetően az volt a terv, hogy mindenkit kivégeznek. Voltak, akik még indulás előtt elszöktek, mások meg a gödörbe ugorva a halottak között élték túl a sortüzet. Virradatkor fejeződtek be a kivégzések. Akik élve maradtak, azokat október 8-án indították el Zombor felé.

 A ZOMBORI ZSIDÓ TEMETŐBEN NYUGSZANAK

1947-ben a helybeli németeket rendelték ki a téglagyárba, hogy összegyűjtsék és egy közös tömegsírba helyezzék a kivégzettek földi maradványait. Csapody professzor szerint azonban a dokumentumokból nem derül ki, hogy abba az árokba temettek-e el mindenkit, amelybe belelőtték őket, vagy egy új gödröt ástak, illetve, hogy összegyűjtöttek-e minden fellelhető csontot. Az exhumálásra 1957. november 4-én és 5-én került sor. Elnagyolt, mindössze 19 soros jegyzőkönyv készült az eseményről, amelyben az áll, hogy 465 koponyát találtak. A földi maradványokat kis zsákokba tették és a zombori zsidó temetőbe szállították.

A zombori temetőben külön sírhelyet nyitottak számukra. Felavatása 1964. október 20-án történt.

A cservenkai téglagyárban egy tábla áll, amelyet 1972-ben a SUBNOR (Népfelszabadító Harcosszövetség) állíttatott. Ezen magyar és szerb nyelven a következő áll: „A téglagyár területén a német megszállók 1944 októberében kegyetlenül lemészároltak több száz zsidót”.

Hétfőn késő délután ért Tóth Péter Lóránt Radnóti-díjas versmondó Cservenkára. A versvándor először a téglagyár falán elhelyezett táblát koszorúzta meg alkalmi műsor kíséretében, majd a helybeli katolikus templomban Radnóti-ünnepséget tartottak. Jerasz Anikó, a verszarándoklat védnöke mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi műsorban fellépett a zentai Mécsvirág együttes és a kúlai magyar művelődési központ kórusa, valamint Hajvert Ákos és Tóth Péter Lóránt Radnóti-díjas versmondók.

Forrás: Magyar Szó, 2019. szeptember 17. 1. 9.