Kónya Sándor: Nézzünk égre! című kötetét mutatták be Egyházaskéren
Az újvidéki Forum Könyvkiadó és az egyházaskéri mezőgazdasági termelők Verbicai tavaszi fokhagyma elnevezésű egyesületének közös szervezésében bemutatták Kónya Sándor csókai folklorista legújabb kötetét az egyházaskéri közösségi ház, valamikori ifjúsági otthon épületében. A Forum képviseletében Brenner János, a tanulmánykötet szerkesztője, Bence Erika pedig mint sorozatszerkesztő jelent meg. Kónya Sándorral Fehér Viktor beszélgetett. A Forum Könyvkiadó Könyvbusza is a településre látogatott a Magyar Nemzeti Tanács és a Nemzeti Kulturális Alap jóvoltából a Könyvet a szórványba! elnevezésű program keretében. A busz megállt Csókán és Oroszlámoson is, ahol az érdeklődők szintén vásárolhattak a Kiadó utóbbi két évének könyvterméséből.
Az egyházaskéri könyvbemutatón elsőként Fehér Mária, a fokhagyma-egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Kiemelte, hogy nem egy szokványos könyvbemutatóra látogattak el a jelenlévők, hiszen azt egy mezőgazdasági egyesület szervezte. A könyvbemutatón az egyházaskéri egyházi kórustól a helyi vallási hagyományokat ápolva búcsú-, hazainduló- és Mária-énekeket hallhattak az ott lévők, majd Brenner János vette át a szót. Elmondta, hogy a Forum új arculatát képviseli, hogy kiadványaik az interneten keresztül is megvásárolhatók, majd a bemutatni kívánt kötetről és a rendezvény szervezésének körülményeiről beszélt, végül pedig átadta a szót Bence Erikának. Az Újvidéki Egyetem tanára méltatta Kónya Sándor kötetét, s kitért a könyvbemutató elején elhangzott vallásos énekekre, megdicsérte a helyi egyházi kórust és annak összetartóit.
A kötet szerzője felé intézett kérdések személyesebb hangsúlyt kaptak, hiszen a helyszínre, vagyis Egyházaskérre mint Kónya Sándor, az észak-bánság folkloristájának kutatási területére való tekintettel a kérdezőt (e sorok íróját) és a közönséget elsősorban a közös vonatkozások érdekelték. Hisz habár a Nézzünk égre! című kötetben alig olvashatunk Egyházaskérről a hazainduló-énekek és mások is megtalálhatók a településen. Kónya Sándor megköszönte a kórusnak a műsort, hiszen témaválasztásuk igazán kötődött a kötet anyagához és a néprajzkutató kutatási területéhez is, és méltatta, kategorizálta az akkor elhangzottakat a bemutatott kötet módszertanát alkalmazva. A továbbiakban a beszélgetés során szóba került, hogy a korábbi kötetéhez, a Harmatozzatok egek! címűhöz képest a jelenlegi a kutatás helyszíneire való tekintettel egy nagy előrelépés a szerző munkásságában. Kónya Sándor elmondta, hogy a kötet tartalmaz bácskai és néhány szerémségi adatot is, s ekképpen megállapíthatjuk, hogy vajdasági szintűvé váltak kutatásai. Könyve végén adatközlőinek adatai mellé képtárat is mellékel. A kérdésre, hogy miért szerepel Jasura József és Kéri István kiemelt pozícióban, elmondta, hogy Jasura Józseffel, a megboldogult csókai előénekessel az egyházi évet sorba vették (advent, karácsony, újév, húsvét, stb.), majd témák szerint (kilencedek, szentekről szólók, stb.) is végigmentek. Kónya Sándornak „Jasura József abban volt minta, hogy mit tudhat egy ilyen személyiség, aki a saját közösségében elismerten előénekes.” Ezt a vázlatot, mintát használta fel a későbbiekben Feketetón is, Kéri Istvánt kérdezve, majd Egyházaskéren Pópity Erzsébetnél és így tovább az összes későbbi gyűjtésében. A kérdező afelől érdeklődött, hogy szándékos címadás-e a jelen kötetnél a Nézzünk égre!, már csak azért is, mert korábbi kötete Harmatozzatok egek! címmel látott napvilágot, s hogy kívánt-e valamit érzékeltetni a szerző az ég motívumával. Kónya Sándor elmondta, hogy ezzekkel a címekkel arra próbálja serkenteni az olvasót, hogy az ég felé nézzen, „hiszen onnan jön a szent és a jó, s hogy ha körülöttünk azért gyűlnek is a gondok meg a bajok, az égből mégis jót várhatunk ezután is – remélem.”
A könyvbemutató végén Kónya Sándor megköszönte a kötet szerkesztőinek és minden közreműködőnek a tevékenységét, majd ezekkel a szavakkal zárta a beszélgetést: „Az énekesek, az adatközlők nélkül nem születhetnének meg a mi munkáink, tehát lényegében bennük van az ő lelkük, az ő tudásuk, a lényük is benne van, és ezáltal is köszönöm nekik, hogy segítségemre voltak ebben a munkában.”
Forrás: Magyar Szó