Milyen lesz a következő tanév? | Magyar Nemzeti Tanács Hivatalos Honlapja Ugrás a tartalomra

Jelenlegi hely

Milyen lesz a következő tanév?

Vajon lesz osztálytermi oktatás szeptember 1-jétől? Vagy marad a digitális tanulás? Esetleg mindkettőre készülni kell? Folyik a találgatás a pedagógusok, iskolaigazgatók, szülők, diákok körében.

Annyit lehet tudni, hogy az oktatási minisztérium készül arra, hogy a koronavírus- vagy egyéb járvány az életünk részévé válik, ha nem is mindörökre, de időről időre meghatározza a mindennapjainkat. A részletekről Vicsek Annamáriát, a szerbiai oktatási minisztérium államtitkárát, a Vajdasági Magyar Szövetség szakpolitikusát kérdeztük.

* Milyen előkészületek folynak a következő tanévre a minisztériumban? Hány modell lesz kidolgozva, és milyen szempontok figyelembevételével?

— Tekintettel arra, hogy egyelőre csak sejtéseink lehetnek, találgatni tudjuk, hogyan fog alakulni az elkövetkező hónapokban a koronavírus miatti járványügyi helyzet, nehéz előre látni és megtervezni az oktatási intézmények működését. A járványügyi helyzet, de a jelenlegi bizonytalanság is új kihívások elé állítja a családokat, szülőket, gyerekeket egyaránt, valamint az óvodapedagógusok, a tanárok és az intézményvezetők is szokatlan elvárásokra, nehezített tervezésre, újabb kihívásokra számíthatnak. Számszerűen nem is igazán van értelme a modellekről beszélni, hiszen régiónként, településenként és leginkább iskolánként változó, hogy melyik megoldás lenne a legjobb. A minisztérium szakemberei most többféle lehetőséget mérlegelnek, és a megoldásmodellek előnyeit, hátrányait tárgyalják, hiszen ebből is, abból is akad bőven. Várhatóan az lesz, hogy az iskolák kapnak majd egy útmutatót, mi mindent mérlegeljenek, amikor az intézmény számára legalkalmasabb modell mellett döntenek. Természetesen abban bízunk, hogy szeptember 1-jén iskoláink megnyithatják kapuikat, hiszen az „élő” tanítás-tanulás a leghatékonyabb, legeredményesebb, amikor közvetlen kapcsolat és kommunikáció bonyolódhat le diákok és tanárok között. A távoktatás hosszú távon semmiképp sem válthatja ezt le. Csak átmeneti, kényszermegoldásként szabad felfogni. A különféle modellek arra vonatkoznak, hogy milyen gyakran, milyen beosztásban váltakozik a távoktatás a „rendes” tantermi oktatással. Ezt nagyon átgondoltan kell előkészíteni, hiszen az osztályoknak a puszta felosztása kisebb létszámú csoportokra — hogy tartani tudjuk a távolságot — nem reális megoldás, az ugyanis a tanároktól dupla munkát igényelne, mivel ugyanazt a tananyagot többször is elő kellene adniuk az osztály más-más csoportjainak, ami az irreális megterheltségükhöz vezetne. Nem kell tehát ilyenben gondolkodni vagy ilyentől tartani, hiszen olyan megoldást kell találni, amely a lehető legjobb eredményt hozza majd a lehető legkisebb energiabefektetéssel és megterheltséggel.

* A vajdasági magyar diákokra, illetve a kisebbségi oktatásra vonatkozik-e valamilyen külön elképzelés?

— A kisebbségi oktatáshoz való jog Szerbiában azt jelenti, hogy mindaz, amit az ország oktatási rendszere az ország nyelvén biztosít, ugyanazt kell nyolc kisebbségi nyelven, így magyarul is biztosítania. Tehát ha a tv-órákat szerb nyelven felveszik, akkor az a feladatunk, hogy ezt magyarul is megtegyük. A Magyar Nemzeti Tanács a Pannon TV-vel a tavasszal megszervezett távoktatás során is oroszlánrészt vállalt a magyar nyelvű távoktatás megvalósításában, és a jövőben is erre az együttműködésre számítunk.

* A nyáron készülnek-e digitális tanórák a Pannon TV-vel együttműködve?

— Most van időnk kényelmesen elkészíteni a felvételeket, nem kell úgy kapkodni, egyik napról a másikra valami újat teremteni, mint márciusban. A feladatunk most az, hogy augusztus folyamán felvegyük a szeptemberi órákat, majd ezután az lenne a cél, hogy egészen júniusig minden osztályra, minden tantárgyra, minden tanegységre elkészüljön a digitális tananyag. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy szeptembertől bizonyosan távoktatás fog zajlani. Mi most azon dolgozunk, hogy a rendszert készenléti állapotba helyezzük, tehát hogy a digitális tananyag az egész tanévre meglegyen, hogy bármelyik pillanatban, ha szükség lenne rá, át tudjunk állni a távoktatásra. Nem feltétlenül kell ezzel csak a COVID—19 járványra gondolni. Ha ügyesen felállítjuk a készenléti állapotot, akkor egy hasonló influenzavírus-járvány esetén, mint amilyen az idén februárban volt, nem kellene bezárni az összes iskolát két hétre, és aztán szombatonként pótolni, hanem egy-egy iskola, ha szükség mutatkozik rá, áttérhetne egy-két hétre a távoktatásra.

* A pedagógusokkal, iskolaigazgatókkal milyen formában működik együtt a minisztérium az előkészületek során?

— Az előkészületekbe a Magyar Nemzeti Tanács mellett a tartományi oktatási titkárság is bekapcsolódik, hiszen a tantárgyak tanmeneteit a minisztérium Oktatásfejlesztési Intézete dolgozza ki szerb nyelven, és ahhoz, hogy országszerte egységes tanmenet szerint haladjunk, ezeket minden kisebbségi nyelvre, így magyarra is lefordíttatjuk majd. Ezenkívül szükség lesz a magyar nyelv és irodalom tantárgy külön tanmenetének megírására is, ebben a MNT által felkért tanárok fognak segíteni. Nagyon bízunk abban, hogy a tanáraink készséggel vállalják majd a tv-órák felvételét, hiszen egy rendhagyó tanítási módról van szó, mely meglehetősen idegen a pedagógusainknak. De óriási dolog ez a közjó számára, így hatalmas elismerés és dicséret illeti mindazokat a tanítókat és tanárokat, akik a tavasszal is részt vettek ebben, illetve akik a jövőben fognak munkájukkal ezzel maradandót alkotni a vajdasági magyar oktatás építéséért.

* Lesz-e/van-e valamilyen továbbképzés számukra?

— A minisztérium áprilisban minden iskolának leküldött egy kérdőívet, mellyel a többi közt azt kívántuk felmérni, mennyi tanuló volt, aki nehezen vagy egyáltalán nem kapcsolódott be a távoktatásba, mert a technikai feltételek hiányoztak — hiszen fontos feladatunk lesz majd minden tanuló számára megteremteni a feltételeket a távoktatásban való részvételhez. A kérdőív részletesen foglalkozott azokkal a nehézségekkel is, amelyekkel a tanárok küzdöttek a távoktatás alatt, és mindezek alapján olyan képzéseket tervez az Oktatásfejlesztési Intézet is, de a Magyar Nemzeti Tanács is ez irányban, amelyek egy hasonló helyzetre adnak nekik kompetenciákat. A tavaszi tapasztalat alapján szükség van a tanárok digitális kompetenciáinak fejlesztésére, de olyan kompetenciákat is fontos lenne megszerezniük, amelyek a távoktatás során a tanítási-tanulási folyamat szervezésére, hatékonyságának növelésére, a diákok nagyobb aktivitására irányulnak. Érdekes módon az időmenedzsment is fontos eleme kell hogy legyen ezeknek a képzéseknek, hiszen a munkanap beosztása egy jelentős kihívás volt mindannyiunk számára.

* Mi az ön feladata ebben a munkában?

— Oktatási államtitkárként a rendkívüli állapot idején is, és a továbbiakban is a távoktatás terén az én feladatom koordinálni, hogy mindaz, ami szerb nyelven megvalósul az oktatásban, az a nyolc kisebbségi nyelven, így magyarul is megvalósulhasson. Ez a munka is, ahogy a többi területen is, mely a vajdasági magyar oktatás szempontjából kulcsfontosságú (mint például a kis létszámú osztályok, a középiskolai szakok jóváhagyása vagy a magyar tankönyvek elkészítése), a Magyar Nemzeti Tanáccsal és a Tartományi Oktatási Titkársággal való kiváló együttműködésen alapul. Mindezeken a területeken azért tudunk eredményeket elérni, mert minden szinten jelen van és jelentős a magyar politikai érdekképviselet.

* A tavaszi távoktatás tapasztalatait hogyan összegezné?

— Azok a tanárok, akik már korábban is használtak digitális eszközöket a tanítás során, gyorsan, könnyedén át tudtak állni a távoktatásra. Voltak viszont olyanok is, akiknek ez az időszak, a digitális felkészületlenségük miatt, sajnos különösen nehéz volt. Összességében véve azonban elégedettek lehetünk. És büszkeséggel tölt el, hogy távoktatásból „jól vizsgáztak” a gyerekek, a szülők és a tanárok is. Hatalmas dicséret illeti a diákokat, akik számára a kortárs kapcsolatok egyébként különösen fontosak, de hónapokig társaiktól távol, az otthonuk biztonságában, egymástól elkülönülten kellett a tananyagot olyan módon elsajátítaniuk, hogy a feladatokat, instrukciókat nem a megszokott módon és nem a tanáraiktól kapták, hanem a képernyő előtt ülve, esetleg a szüleik segítségével tudták őket teljesíteni. A szülők is ki kellett hogy lépjenek a megszokott szerepkörükből, és egy kicsit a pedagógus, egy kicsit a pszichológus, de gyakran a számítógépes rendszergazda cipőjébe is bújva úgy koordinálták a mindennapokat, hogy közben a munkájuk ellátását sem hanyagolhatták el. Mindennek a megszervezése hihetetlen megpróbáltatás elé állított mindannyiunkat. A tavaszi távoktatás borzasztóan nehéz és kimerítő volt, gyerekeknek, szülőknek, tanároknak, intézményvezetőknek egyaránt, ezért mindannyiunk számára fontos lesz majd a nyári pihenés, a feltöltődés.

Forrás: Hét Nap, 2020. 07. 22., 10., 11.