A Szabadkai Városi Könyvtárban pénteken zárult le a Kosztolányi Dezső Napok rendezvénysorozat, amelynek érdekessége, hogy két évforduló jegyében zajlott, hiszen a könyvtár az idén 125 éves, az észak-bácskai város egyik legismertebb szülöttje pedig vasárnap lenne 130 éves. A pénteki napon A századfordulós Szabadka Kosztolányi tükrében címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést, majd a Svetozar Marković Gimnázium – az író egykori lakhelye és iskolája – előtti téren álló két szobrot, az évtizedek óta ott álló mellszobrot és a tavaly felállított egész alakost, illetve az épület falán elhelyezett emléktáblát is megkoszorúzták az egybegyűltek.
A kerekasztal-beszélgetés előtt Dragan Rokvić könyvtárigazgató köszöntötte az előadókat és az érdeklődőket, kifejtve, hogy nem is lehetne szebben ünnepelni a könyvtár fennállásának évfordulóját, mint Szabadka egyik legnagyobb írójára emlékezve. Tőle Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke vette át a szót, elmondta, hogy nagy tisztelettel gondol mindenkire, aki a Kosztolányi-kultuszt ápolja, aki Kosztolányit olvas, vagy az ő műveit kutatja. A szabadkai könyvtárat a vajdasági magyarság egyik legfontosabb kulturális intézményeként aposztrofálta, és megígérte, hogy az MNT mindent megtesz a könyvtár korszerűsítéséért, illetve azért, hogy az épületben egy olyan múzeumjellegű emlékhely alakuljon meg, amely a Kosztolányi- és a Csáth-kultusz elmélyülését segítheti, és ennek az örökségnek a továbbéltetését szolgálja.
Az első előadó a Kosztolányi-napok visszatérő vendége, Pomogáts Béla, a rendezvény szervezőbizottságának tiszteletbeli elnöke volt, aki Szabadka képe Kosztolányinál és a korabeli városismertető irodalomban (különös tekintettel a Szabadkáról készült monográfiára) című munkájából olvasott fel részleteket. Kifejezte örömét, hogy újra Szabadkán lehet, hiszen már az első Kosztolányi-napokon is részt vett, azóta csak egyetlenegyszer nem tudott megjelenni a jeles rendezvényen. Felolvasása elkezdése előtt emlékezett: Dévavári (Dér) Zoltán emlékének ajánlotta dolgozatát, hiszen ő szerettette meg vele Szabadkát, illetve mindannyian hálásak lehetünk, hiszen megannyi, a városhoz, illetve íróinkhoz kapcsolódó anyag neki köszönhetően került napvilágra.
A következő előadó, Szilágyi Zsófia Gombhoz a kabátot, címhez a regényt: hogyan lehet írni az alföldi porról? című tanulmányát ismertette, amelyben a bácskai porhoz kapcsolódó szövegekről elmélkedik. Úgy fogalmazott, hogy Kosztolányi szerint a szabadkai pornak más íze, más kinézete, sőt, saját lélektana is van.
A következő színre lépő Tóth-Czifra Judit volt, aki „Kritikus szemmel”. Szabadka Kosztolányi két regényének kritikai kiadásában címmel tartott előadást, amelyben a Kalligram Kiadó által megjelentetett kritikai kiadásokat méltatta, majd elmondta, hogy amikor az író Budapestre költözött, megváltozott a Szabadka-képe, illetve szinte minden hazatérése témát szolgáltatott számára, írásra késztette.
Az utolsó megszólaló Bányai János volt, aki A „szerelmetesen tárgyszerű” címet viselő munkájában Kosztolányi Dezső Hajnali részegség versének életrajzáról, a vers értelmezésének, interpretációinak állomásairól értekezik.
Forrás: Magyar Szó