Németh László még 1934-ben, a Magyar Rádió irodalmi tanácsadójaként a rádió jövőbeni feladatait a nyelvápolásban, a hagyományőrzésben és öntudatra nevelésben, a nemzeti önismeret növelésében, a tájékoztatásban, a diákműsorok bevezetésében, a „népművelésben”, a „kulturális hírszolgálatban” és a szépirodalom népszerűsítésében látta. Egy napjainkban mindinkább előretörő másik nézet szerint viszont nincs kisebbségi hír, nincs kisebbségi tájékoztatás, csak tájékoztatás van.
Egy neves angol médiaszakértő a közszolgálati média két meghatározó jellegzetességét úgyszintén az egyetemességben és a kulturális felelősségérzetben látta. Az előbbi garantálja azt, hogy a közszolgálati média a lehető legtöbb emberhez, fogadókészség esetén gyakorlatilag mindenkihez eljusson, tehát ne legyen technikai vagy anyagi akadálya a műsorokhoz való hozzáféréshez, az utóbbi pedig arról kezeskedik, hogy a műsorok megfelelően magas színvonalúak legyenek, szórakoztassák és tájékoztassák, valamint oktassák az olvasókat, a rádióhallgatókat és a tévénézőket.
A közszolgálati médiának számos egyéb, jól beazonosítható jellegzetessége is van. A nemzeti kisebbségek szempontjából a legjelentősebbek: a nemzeti, közösségi, európai identitás, a nyelv és a kultúra őrzése, ápolása, gazdagítása; a nemzeti, etnikai, vallási kisebbségek sajátos igényeinek kielégítése; kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos, felelős hírszolgáltatás és tájékoztatás a sokszínűség, a gazdag választék és a minőség jegyében.
A fentiek alapján a Magyar Nemzeti Tanács legnagyobb elvárása az általa alapított, társalapított médiával szemben épp a tömegtájékoztatás anyanyelvi felelősségének felértékelése. Legtöbben a televízió műsorát nézik, ezért a tévé nemcsak a tömegtájékoztatás legnépszerűbb médiuma, de legnagyobb a spontán nyelvi hatása is.
A közszolgálatiság és a helyi érdekeltség szempontjából Vajdaságban több mint száz tartományi, regionális, községi, helyi médium található, amelyek teljes egészében vagy részben magyar nyelven, nyomtatott, elektronikus vagy internetes formában, különböző megjelenési dinamikával magyar nyelvű tartalomszolgáltatást végeznek.
A Magyar Nemzeti Tanács ezeknek a médiáknak intézményesülő folyamatát nagyon fontosnak tartotta, és ma is annak tartja: a vajdasági magyar írott és elektronikus sajtó színvonalának emelését; az újságíróképzés és a terepi újságírás, valamint az újságírói mentorrendszer korábban meglévő gyakorlatának segítését; a gyermek, ifjúsági és kisközösségi médiastratégia kibontakozását; annak az elvnek a maradéktalan tiszteletben tartását, miszerint a kisebbségi sajtó szabadsága közösségileg elkötelezett; a vajdasági magyar médiaház felépítését; a kistérségi tájékoztatási eszközök helyzetének és támogatási rendszerének kialakítását az önkormányzatokkal közösen; a médiához kötődő civil egyesületi munka anyagi támogatását és tevékenységének a közvélemény előtti bemutatását.
A kisebbségek kapcsán a médiában különösen két dolgot kell megkülönböztetni: egyfelől azt, hogy mekkora a kisebbségnek az aránya a médiában foglalkoztatottakhoz képest, másfelől pedig azt, hogyan mutatják be, milyen kép alakul ki a kisebbségekről a különböző médiumokban.
A jelenlegi vajdasági magyar regionális és helyi média jövőjét egységes magyar médiahálózat kialakítása szavatolhatja a Vajdasági Magyar Médiaház létrehozásával. Ennek célja, hogy megalakuljon a tartományban már működő magyar nyelvű, közszolgálati tartalmakat gyártó szerkesztőségek hálózata. Az egész Vajdaság területén megvalósuló műsorcserék folyamatos kapcsolatot biztosítsanak, így a szórvány- és a tömbmagyarság között is. Ugyanis a kistérségek eseményeinek, terveinek, problémáinak a média által való felkarolása jelenti azt a kapcsolatot, amely összeköti a vajdasági magyar közösséget, fenntartva a tudatot, hogy léteznek, dolgoznak, alkotnak magyarok szerte a Vajdaságban. Az internet és a mobiltelefonok megjelenése és elterjedése nálunk is teljesen megváltoztatja és átalakítja a médiafogyasztási szokásokat. A változások kivétel nélkül mindenkit érintenek, de a legmélyrehatóbb átalakulások az elektronikus sajtó terén várhatók.
A magyar tájékoztatási hálózat a térségben azt igényli, hogy összefogással és a fejlett médiatechnológia alkalmazásával érjük el a gyors és hiteles tájékoztatást, mert csak így kerülhetünk közelebb Magyarországhoz, Európához és a nagyvilághoz.
Mindezt a vajdasági magyar médiastratégia 2011–2016 felülvizsgálatakor is figyelembe kell venni, szem előtt tartva a Magyar Összefogás választási programjában megfogalmazott célkitűzéseket, amelyeket egyébként a sajtó – nemcsak az MNT által alapított és társalapított – képviselőivel folytatott szakmai megbeszélés eredményeképpen épített bele a választási programba.
Ilyen szempontból az elmúlt másfél évtizedben a szakmai képzést alakító ProMedia újságíró-iskola vezetőjének, Klemm Józsefnek nemrégiben elmondott mondatait is mérvadónak tekinthetjük: „Mert határozottan vallottuk, hogy a vajdasági magyarságnak nemcsak magyar nyelvű, hanem magyar szellemiségű újságírásra van szüksége, s ezt a nézetet már az ideiglenes magyar nemzeti tanács első ülésén határozottan megfogalmaztuk. Azt, hogy fel kell vállalni ennek a magyar nemzeti közösségnek a létkérdéseit, a sorskérdéseit, ami az újságíró feladata, s a feladatát akkor teljesíti, ha mindezért harcol, és ennek a szószólója lesz, magyarán, a saját nemzeti közösségének az érdekeit szolgálja.”
Ugyanakkor nem kerülhető meg a szakmai színvonal emelése iránti igény sem, aminek – a szakma képviselőinek egyöntetű véleménye szerint – vissza kell kerülnie a szerkesztőségek falai közé. Meggyőződésem és személyes tapasztalatom szerint sincs ennél jobb módja az újságíró-nevelésnek. Ez jelentheti a jövőt a kistérségi média számára is. A fentiekből viszont az is következik, hogy elsősorban az állami egyetemi karokon végzett hallgatókat kell helyzetbe hozni, a szakmát és hivatást velük kell megismertetni és megszerettetni. Szükség van egy adott terület magas színvonalú ismertetére és olyan általános műveltségre, amelyet elsősorban a nappali tagozatos hallgatók szerezhetnek meg.
A tapasztalatokat, a közelmúlt szakmai eszmecseréit és vitáit, ugyanakkor a vajdasági magyar média arculatát, az elmúlt másfél évtized meghatározó döntéshozóinak megnyilatkozásait is figyelembe véve levonhatjuk azt a következtetést, hogy a vajdasági magyar médiastratégia felülvizsgálata szinte megtörtént, amelynek tapasztalatait – a korábban is működő mechanizmusok alapján – közös építkezéssel valósíthatjuk meg.
Forrás: Magyar Szó