November 15-ét, Bethlen Gábor születésnapját, 2015-ben nyilvánította a magyar szórvány napjává a magyar országgyűlés. A napról, a járványhelyzet ellenére, a Vajdaságban is megemlékeztek annak a gondolatnak a jegyében, hogy amikor a tömbmagyarságtól és az anyaországtól még inkább el vannak szigetelve ezek a közösségek, a támogatásuk és védelmük különösen fontos.
A délvidéki szórvány milyen állapotban van? A kérdést elsőként Hajnal Jenőnek, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének, majd Sutus Áronnak, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökének tettük fel.
Hajnal Jenő a pillanatnyi helyzet ellenére is bizakodó, hiszi azt, hogy megmarad a délvidéki magyar szórvány.
- Nemcsak a délvidéki magyar szórvány, hanem a teljes közösségünk fogyóban van és ebből adódóan az egész közösségünkre oda kell figyelnünk. Nekünk nemcsak a szórvány napjakor, hanem egész évben oda kell figyelni a kis közösségekre és oda is figyelünk. Az, ami jó hír ilyenkor, hiszen, amikor a szórvány szót kiejtjük, mindig egy kis fájdalom is van a hangunkban a fogyatkozás miatt és a pesszimizmus lesz rajtunk úrrá, azt látom az utóbbi napokban, amikor egyebek között Szávaszentdemeterre, Bácspalánkára, Kúlára, Verbászra vagy a délbánsági Versecre küldtük az új, magyar nyelvű kifestőkönyveket, nagyon sok gyerek szeretne magyarul tanulni. Ilyenkor az ember azt érzi, hogy a helyzet nem annyira reménytelen. Akkor, amikor a 60-as é 70-es években megszűntek ezeken a településeken a magyar iskolai osztályok, utána nagyon gyorsan elindult az asszimiláció és a szerb nyelven való tanulás miatt az identitástudat is legyengült vagy megszűnt. Most mégis egy új magyar ébredést látunk, érzünk. Ha a nyelvet eddig nem is tudták, most újratanulják.
- Mi lehet az oka ennek?
- Nyilván a kettős állampolgárságnak, a magyar állampolgársághoz való jutásnak is alapfeltétele, hogy magyar nyelven meg tudjon szólalni az ember, kommunikálni tudjon, de ennél fontosabbnak tartom azt, hogy az emberek egyszer csak rádöbbentek arra, hogy jó magyarnak lenni ezen a tájon is. Az a szégyenérzet, ami a kisebbségi magyarsághoz kötődött, az most valamilyen módon oldódóban van. Nemrégiben jártunk Szávaszentdemeteren, ahol pontosan ezt tapasztaltuk. Végigmenve az utcán a vezetőnk sorban mutatta a házakat, hogy ebben is magyar nevű lakik, abban is és amabban is. Döbbenten látjuk, hogy a Szerémségben van még mit tenni! Nyilvánvalóan ez nem is Trianon következménye, hanem még korábbi időszakra tehető. Akkor, amikor ez a terület az Osztrák-Magyar Monarchián belül Horvátországhoz került, számos magyarellenes intézkedésre került sor, hogy elhorvátosítsák az ottani lakosságot. Ennek a következményeit tapasztalhatjuk ma is.
- Az elmúlt időszakban az MNT külön odafigyelt a szórványra, gondolom így lesz ez a jövőben is.
- Most készül a hivatalos nyelv és íráshasználati stratégia. Ennek alapja pontosan arról szól, hogy az anyanyelvben való lét meghatározza az embert. Éppen ezért minden egyes eleme a nyelvtervezésnek és a stratégiának is arról szól, hogy hogyan tudjuk anyanyelvünket megőrizni, hogyan tudjuk magasabb szintre emelni és hogyan tudjuk alkalmazni a mindennapi életben, hogyan tudjuk a törvény adta lehetőségeket használni és hogyan közelítünk mi ehhez? Sok esetben nem a törvények, nem a környezet befolyásol bennünket, hogy magyarul szólalunk-e meg, hogy magyarul akarunk-e írni, magyarul ügyet intézni, hanem pontosan önmagunkban van egy ilyen gátló tényező, amit le kell küzdenünk és büszkén kell vallanunk azt az érzést, azt a tudatot, azt a lehetőséget, hogy magyarul szólalhatunk meg, vállalkozóként pedig például magyarul is feltüntethetem a termék elnevezését és annak leírását.
Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke is azt tapasztalja, hogy a szórványban élő magyar közösségek sem adták még fel a harcot a megmaradásukért:
- Egy olyan világot élünk, amikor magának az identitástudatnak, a nemzethez való tartozás érzésének egy nagyon szép évtizede van mögöttünk és egy nagyon szép évszázada áll előttünk. Egységesen és azonos erővel kell mindenhová eljutni, odafigyelni és minden ötletet, vágyat felkarolni. A magyar szórvány- és szigetközösségekben nagy erő lakozik, iránytűként tudnak jövőt formálóan gondolkodni. Ebből mindannyian erőt tudunk meríteni. Ezekben a közösségekben művelődési egyesületek alakulnak, táncegyüttesek kelnek újból szárnyra…
- Hol volt erre az utóbbi időben példa?
- Padén legalább két korosztályban újból beindul a néptáncos élet, de ha Tiszaszentmiklósra gondolunk, vagy a dél-bánsági Ürményházára, ott is új erőre kap a néptáncos élet. Ha csak azt nézzük, hogy Kiss Samunak hála a kevevári, pancsovai és sándoregyházi énekkarok egy közös produkcióval készültek volna a Durindóra az idén… Egy hatalmas erőt képviselnek, de nemcsak a színpadon, hanem üzennek is a mának és a jövőnek is, hogy a nemzeti értékeinket megtartva milyen szép közösségi életet tudunk kialakítani magunknak és az utódainknak is.
Németh Ernő
Forrás: Vajdaság Ma, 2020. november 16.